Vannak könyvek, amelyeket egyszerűen csak elolvasol… és vannak azok, amelyek teljesen felemésztenek. T. M. Logan Az anya című regénye határozottan az utóbbi kategóriába tartozik. Azt hittem, kapok egy korrekt thrillert, ami elüt egy kis időt. Ehhez képest egy szívdobogtató, alvásmegvonással járó élmény lett belőle. Éjfél után is kapkodva lapoztam, kétségbeesetten próbálva kideríteni az igazságot.

egy anya legrosszabb rémálma

A történet már az elején megfogott: Heather egy odaadó édesanya, akinek látszólag tökéletes családi élete lassan széthullik. Gyanakodni kezd, hogy fia új barátnője nem az, akinek mondja magát. Elsőre úgy hangzik, mintha a klasszikus „túlzottan óvó anya vs. barátnő” felállást kapnánk. Logan azonban ezt a jól ismert sémát valami sokkal sötétebbé és izgalmasabbá csavarja.

Ami a legjobban megérintett, az az volt, milyen ösztönösen kapcsolódtam Heather egyre növekvő paranoiájához. Logan mesterien egyensúlyoz a valódi anyai aggodalom és a megszállottság határán. Folyamatosan azon tűnődsz, vajon Heather a családját védi, vagy épp elveszíti a realitásérzékét. Én is mindent megkérdőjeleztem vele együtt. Ez a bizonytalanság teszi ezt a thrillert olyan finoman nyugtalanítóvá.

a gyanakvás művészete

Logan írásmódja megtévesztően egyszerű, mégis hihetetlenül hatásos. A fejezetek rövidek és ütősek, olyan ritmust teremtenek, ami szinte addiktív. A „csak még egy fejezet” hamar a mantrámmá vált — bár ritkán álltam meg tényleg egynél. A tempó zseniális. Logan pontosan tudja, mikor kell feltekerni a feszültséget, és mikor kell épp csak annyi információt adni, hogy továbbra is teljesen be legyél húzva.

valóságosnak ható karakterek

A karakterfejlődés az, ahol ez a könyv igazán ragyog. Heather nem hibátlan főhős — és épp ettől válik valóságossá. Hibázik, elhamarkodott következtetéseket von le, és néha olyan dolgokat tesz, hogy legszívesebben belenyúlnál a könyvbe, hogy megrázd. De hát nem mind így viselkedünk, amikor rettegünk valakiért, akit szeretünk? A hibái emberivé teszik. Az elszántsága pedig tiszteletre méltóvá — még akkor is, ha néha nem értettem egyet a módszereivel.

a titokzatos barátnő

A barátnő, Cathy, ugyanolyan jól megformált karakter. Logan pont annyira tartja titokzatosnak, hogy soha ne lehess biztos benne, mit higgy. Tényleg kedves és ártatlan? Vagy valami sokkal sötétebb lapul a kifinomult felszín alatt? Spoiler nélkül annyit mondhatok: a rétegek, amelyeket Logan lassan lehánt róla, egyszerre meglepőek és kielégítőek.

érzelmi mélység a thrilleren túl

Ami Az anyát kiemeli az átlagos pszichothrillerek közül, az az érzelmi hitelesség, ami átszövi a történetet. Ez nem csupán egy rejtély megfejtéséről szól. Hanem arról a vad, néha irracionális szeretetről, amit a szülők éreznek a gyerekeik iránt. Arról, milyen messzire mennénk, hogy megvédjük a családunkat — még akkor is, ha mindenki más szerint elvesztettük a fonalat.

lélegzetelállító pillanatok

Karakterközpontú történetek kedvelőjeként a családi dinamika ábrázolása mélyen megérintett. A bizalom témája különösen rezonált bennem. És az a rémisztő felismerés is, hogy talán nem is ismerjük igazán azokat, akik a legközelebb állnak hozzánk.

Van egy jelenet (spoiler nélkül!), egy konfrontáció, ami konkrétan megállította a lélegzetem. Le kellett tennem a könyvet, hogy összeszedjem magam. Logan elképesztő képességgel teremt feszültséget pusztán szavakkal. Éreztem Heather kétségbeesését. A frusztrációját, hogy senki sem hisz neki. A félelmét, hogy kifut az időből. Teljesen magával ragadott.

apróbb kifogások

Ha teljesen őszinte akarok lenni, volt néhány pillanat, amikor Heather döntései kicsit túlzásnak tűntek. Egy nyomozói lépése különösen azt éreztette velem: „Komolyan? Tényleg ezt fogod csinálni?” De egy olyan anya esetében, aki meg van győződve róla, hogy a fia veszélyben van, ezeket a túlkapásokat többnyire meg tudtam bocsátani. Az érzelmi tét elég magas volt ahhoz, hogy értsem a motivációit, még ha nem is mindig értettem velük egyet.

Néhány olvasó talán túl kényelmes véletleneknek érez majd bizonyos fordulatokat. Engem azonban annyira beszippantott a történet, hogy ezek nem rontották az élményt.

ítélet

Az anya igazi lapozgatós thriller. Pont azt adja, amit egy pszichológiai thrillertől vársz: feszültséget, meglepetést és valódi érzelmi bevonódást. Kétségbeesetten akartam tudni, hogyan ér véget. Amikor végre eljutottam a befejezéshez, elégedetten — bár kissé kimerülten — dőltem hátra. A fő csavar okos, de nem erőltetett. A lezárás pedig megérdemeltnek érződik, nem pedig a semmiből előrángatottnak.

kinek ajánlom

Tökéletes választás Lisa Jewell vagy Shari Lapena rajongóinak. Ha szereted a pszichológiai feszültséget jól kidolgozott karakterekkel és érzelmi mélységgel, imádni fogod. Ez az a könyv, ami miatt hajnali kettőkor írsz rá a könyvmoly barátaidra: „Ébren vagy? AZONNAL beszélnünk kell erről a könyvről!”

Hirtelen felindulásból vettem kézbe, és végül egy ültő helyemben kiolvastam — egyszerűen nem tudtam letenni. A rövid fejezetek remek tempót adnak, és a fő csavart tényleg nem láttam jönni. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a valódi feszültséggel teli pszichothrillereket.

Ajánlanám Az anyát? Egyértelműen. Csak ne akkor kezdd el, amikor másnap fontos dolgod van. Nem fogsz tudni megállni, amíg az utolsó szóig be nem falod.

GYIK

Alkalmas a könyv azoknak, akik még nem olvastak T. M. Logantől?

Abszolút! Tökéletesen működik önálló regényként, és remek belépő Logan stílusába. Nem szükséges ismerni a korábbi műveit ahhoz, hogy teljesen átadd magad ennek a lebilincselő thrillernek.

Mennyire intenzív a pszichológiai feszültség?

Nagyon feszült, de nem öncélúan sötét vagy erőszakos. A hangsúly a pszichológiai játékokon, a manipuláción és a családi dinamikán van, nem pedig a grafikus erőszakon. Intenzív, de nem traumatizáló.

Ki lehet találni a csavart?

Még ha rutinos thrillerolvasó vagy is, Logan folyamatosan bizonytalanságban tart. Elég félrevezetés és elhintett nyom akad ahhoz, hogy a fő leleplezés akkor is üssön, ha néhány részletet esetleg eltaláltál.

Karakterközpontú vagy inkább cselekményvezérelt a könyv?

Gyönyörű egyensúlyban van a kettő. A cselekmény pörgős, de a karakterek annyira jól kidolgozottak, hogy valóban érdekel, mi történik velük. Az érzelmi kötődés Heatherhez és a családjához teszi igazán hatásossá a thriller elemeket.

Hogyan viszonyul Logan többi könyvéhez?

A rajongók ismerős elemeket találnak majd: a hétköznapi környezetet, az átlagembert rendkívüli helyzetben, és a mesterien felépített feszültséget. Az anya–fiú kapcsolat azonban különleges érzelmi réteget ad, ami igazán megkülönbözteti a többitől.