I ♡ MY LIFESTYLE

Tudjátok, van az az érzés, amikor leteszel egy könyvet, és percekig csak ülsz a csendben, mert a fejedben még mindig a motorok zúgását és a gumi égett szagát érzed. Riley Baker legújabb kötete, az A bűnösök láncai, pontosan ilyen élmény volt. Ha az első rész után azt hittük, hogy már mindent láttunk, amit ez a kisváros és a Pokol fiai tartogathatnak, akkor nagyot tévedtünk. Ez a könyv egy érzelmi hullámvasút, ahol a barátság, a lojalitás és a múlt sötét rejtélyei olyan sűrű hálót fonnak körénk, amiből nincs menekvés – és őszintén szólva, nem is akartam szabadulni. Ez a történet Nate Bates és Addison útja, és higgyétek el, ez a páros nem kéri szépen a figyelmet, hanem egyszerűen ellopja azt.

nate bates és a gázkar filozófiája

Ebben a kötetben Nate Bates kerül a középpontba, és ez a srác az első pillanattól kezdve uralja a terepet. Nate nem az a tipikus, papírforma szerinti hős, akit egy lányregény borítójára képzelnél. Ő hús-vér ember, hibákkal, traumákkal és egy olyan pimasz stílussal, ami mögé mesterien rejti el a saját fájdalmát. Számára az élet nem bonyolult egyenlet, hanem egyszerű szabályok mentén zajlik. Van neki az az „öt kurva biztos” dolga, ami mentén navigál a világban, és ebből az egyik legmeghatározóbb, hogy ha a motorján száguld, ott nincs helye a múlt démonainak. De ahogy a regény halad, rá kell jönnünk, hogy a démonok néha gyorsabbak, mint a legerősebb motor.

Nate karaktere azért annyira izgalmas, mert az írónő képes volt megmutatni a srác kölyökképű, vigyorgó álarca mögött tátongó űrt. Az a mondata, ami szerint „az a kissrác bennégett a tűzben, és valójában soha nem szabadult ki onnan”, teljesen szíven ütött. Itt egy olyan férfit látunk, akit 12 éve láncol magához egy titok, egy lángoló ház emléke, és aki bárkit képes lenne feláldozni a testvéreiért, a Pokol fiaiért. A férfi főszereplőnk minden, csak nem kiszámítható: egyszerre védelmező, domináns és végtelenül esendő.

addison, aki nem fél a tűztől

Aztán ott van Addison, a női főszereplő, aki legalább annyira sebzett és kemény, mint Nate. Addison nem az a lány, akit meg kell menteni; ő az, aki saját maga ragad fegyvert, ha a barátnőjéről, Delilah-ról vagy a családjáról van szó. A kettejük kapcsolata nem egy habos-babos tündérmese, hanem egy kőkemény, feszültséggel teli vonzalom, ami a közös titkokon és a kölcsönös dacon alapul.

Imádtam a dinamikájukat! Addison „Hate You Asshole” tetoválása a csuklóján és Nate reakciója erre… ez az a fajta szájkarate, amiért érdemes ilyen regényeket olvasni. Itt nincsenek felesleges udvariassági körök, csak nyers őszinteség és egy olyan kémia, ami szinte leolvassa a betűket a papírról.

„– Te ilyen hevesen szeretsz? – kérdezte Nate az arcomba vigyorogva, miközben láttam a szemében, hogy pontosan tudja: vesztettem.”

A váltott szemszög pedig zseniális húzás volt. Látni Nate belső vívódását, a védelmező ösztöneit, majd átugrani Addison gondolataiba, aki egyszerre akar menekülni a sráctól és beleveszni a közelségébe – ettől lesz a történet annyira kerek és beszippantó. Itt nem csak a romantika dominál, hanem az a folyamatos lelki hadviselés is, amit egymással és önmagukkal vívnak.

rejtélyek a kisváros árnyékában

A regény motorját a nyomozás és a múltbéli rejtély adja. A 12 évvel ezelőtti Vaughn-ház leégése nem csak egy tragikus háttérsztori, hanem egy olyan lánc, ami mindenkit összeköt ebben a városban. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy derülnek ki az újabb és újabb részletek a tűzről, és arról, hogy valójában ki és miért dobta azt a bizonyos gyufát. A nyomozás szála végig feszült marad, és az olvasó is kénytelen detektívvé válni a karakterekkel együtt.

A kisvárosi hangulat, ahol mindenki ismer mindenkit, de senki nem mondja ki az igazat, tökéletes keretet ad a drámának. Itt a barátság nem csak egy szó, hanem életbiztosítás. A Pokol fiai közötti kötelék, a testvériség és a lojalitás olyan erős, hogy az olvasó is vágyni kezd egy ilyen csapatra. Riley Baker remekül ábrázolja, hogyan válik a motoros banda egyfajta választott családdá, ahol a tagok készek meghalni egymásért. A testvérek közötti kapcsolatok, legyenek azok vér szerintiek vagy választottak, a történet legmélyebb pontjait adják.

humor és pimaszság: a túlélés eszközei

Ami miatt ez a könyv annyira „emberi” és szerethető, az a humor. Nate pimaszsága és a srácok közötti ugratások nélkül a történet talán túl sötét lenne, de így kaptunk egy olyan egyensúlyt, ami ritka. Az a jelenet, amikor Addison átnevezi Nate-et „T-Rex”-re a telefonjában, mert a srác néha olyan, mint egy őskori ragadozó, egyszerűen zseniális.

„– Te most tényleg megpróbáltál kedves lenni? – vontam fel a szemöldököm. – Ne szokj hozzá. Elfáradt tőle az arcom – morogta Nate, miközben elfordult, de láttam azt a félmosolyt a szája sarkában.”

Ezek az apró, vicces momentumok adják meg a karakterek lelkét. Nate Bates nem akar hős lenni, de a saját, kicsit elcseszett módján mégis azzá válik az olvasó szemében. A párbeszédek pörögnek, a szarkazmus pedig úgy csöpög az oldalakról, mint az olaj a motorblokkból. Ez a stílus teszi igazán vonzóvá az olvasást: nem egy távolságtartó narrációt kapunk, hanem egy olyan hangot, ami azonnal beszippant a kisvárosi utcákra.

a bűnök láncai: minden összeér

A címválasztás telitalálat. A könyv végére értjük meg igazán, hogy mit is jelentenek ezek a láncok. Mindenki bűnös valamiben. Addison titka Brodie haláláról, Nate titka a tűzről… ezek a láncok feszülnek meg a történet csúcspontján. Amikor a két főhős végre tiszta vizet önt a pohárba, az nem megkönnyebbülést hoz, hanem egy újabb adag veszélyt.

A romantikus szál pedig itt ér el a tetőpontjára. Nate vallomása nem virágnyelven történik, hanem a tőle megszokott nyers stílusban:

„Lehet, a kelleténél többször mondtam azt, hogy térdelj le, mint azt, hogy szeretlek.”

Ez a mondat mindent elmond Nate-ről. Nem tudja, hogyan kell szépen szeretni, de tudja, hogyan kell teljes szívvel és testtel odaadnia magát valakinek, akiért érdemes megváltozni – vagy legalábbis megpróbálni. A köztük lévő erőszakos, de őszinte világban ez a mondat többet ér bármilyen szerelmes versnél.

a cliffhanger, ami után csak tátogsz

És akkor beszéljünk a befejezésről. Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy Riley Baker képes lesz egy ilyen pofonnal zárni a kötetet, nem hittem volna neki. Az utolsó oldalakon az események felgyorsulnak, a szívverésed az egekben, és aztán… bumm. Az a bizonyos mondat: „A szüleim… Szaladnak felém…” – konkrétan fizikai fájdalmat okozott a „Folytatás következik” felirat láttán.

Úgy ér véget a könyv, hogy azonnal akarod a következőt, mert egyszerűen nem lehet itt hagyni ezeket az embereket a bizonytalanságban. Látni akarod, hogyan küzdenek meg a következményekkel, és hogy Nate Bates hogyan fogja szétzúzni azokat a láncokat, amik még mindig fojtogatják őket.

végszó: miért kell ezt elolvasnod?

Az A bűnösök láncai egy remekül felépített magyar regény, ami bebizonyítja, hogy hazai szerző is tud olyan nemzetközi színvonalú történetet írni, amiben a motoros banda, a rejtély és a romantika ilyen tökéletes elegyet alkot. Nate Bates karaktere az egyik legerősebb férfi főszereplő, akivel mostanában találkoztam: egyszerre irritálóan magabiztos és végtelenül esendő.

Ha szereted a sorozatokat, ahol a barátság mindennél előbbre való, ahol a feszültség szinte tapintható, és ahol a romantika nem csak máz, hanem mély érzelmi kapocs, akkor ezt a könyvet neked írták. Riley Baker stílusa közvetlen, emberi és hihetetlenül olvasmányos. Olyan, mintha egy jó barátod mesélné el neked a legdurvább kalandjait egy sör mellett a garázsban.

Ne várjatok vele, szerezzétek be, de készüljetek fel: Nate Bates nem kér engedélyt, ő egyszerűen csak beköltözik a fejedbe, és ott is marad jó ideig. Ez a könyv éget, mint a benzinbe dobott gyufa, de minden egyes percért megéri elmerülni benne.

Értékelésem:

• Karakterek: 5/5 (Nate és Addison párosa felejthetetlen)
• Rejtély/Nyomozás: 5/5 (A végéig fenntartotta a feszültséget)
• Érzelmi hatás: 10/10 (A befejezést még mindig emésztem)

Szerintetek Nate titka vagy Addison múltja a sötétebb terheltség? Ti kinek a szempontjából olvastátok szívesebben a történetet?